Az ősemberek nem igen foglalkoztak a fejükön lévő szőrzettel, csak mikor már felegyenesedett az ember, akkor jött rá ápolásának fontosságára.

 

A régi egyiptomi korokból ránkmaradt írások és képek bizonyítják, hogy milyen nagy hangsúlyt fektettek akkoriban a hajviseletre és a jó megjelenésre. Kleopátra híres kecsketejes fürdőjéről ma is legendák keringenek. Nagyon nagy szerepet kapott a hajápolás, főleg a gazdagabbak körében. Ők házifodrászt is tartottak, neki volt a legfelelősségteljesebb és legjelentősebb állása a szolgák közül.

 

Időszámításunk előtt 5000 körül jött létre az első paróka, akkoriban egyébként az apródfrizura volt a divat.

 

A görögök egyenesen az istenek ajándékának tartották a hosszú hajat, mely egyben a férfiasság és a lélek jelképe is volt. A hölgyek szalagokkal copfba vagy kontyba kötve hordták hajukat. Ők nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy határozottan meg legyenek különböztetve a szolgáktól, akiknek kopaszra vagy nagyon rövidre nyírták hajukat.

 

A római császárok uralkodásának idején is nagyon fontos volt a hajviselet. A hölgyeknél a világos szín dívott, a sötét hajúak is igyekeztek szőkés árnyalatúvá varázsolni hajkoronájukat. Ezt különböző módszerekkel tették. Volt, hogy kalapjuk tetején egy lyukon át húzták ki hajukat és rengeteg időt töltöttek a tűző napon, hogy az kiszívja tincseiket. Volt, aki a tojássárgáját kamillával és sáfránnyal keverte, majd sós tengervízzel higította és ezzel mosott hajat. A ragacsos massza megszáradva ragyogó világos csillogást kölcsönzött hajuknak. Voltak olyan hölgyek is, akinek egyik módszer sem segített. Rajtuk a harcias férfiak segítettek, akik a Germániából hozott rabszolganők levágott szőke hajaiból készített parókát vittek kedvesüknek. Germániában a férfiaknak vállig érő hajuk volt. A nők, ha még nem voltak házasok, szabadjára engedett hajjal jártak, a házasok pedig feltűzték hajukat.

 

A frankoknál a hosszú haj a király előjoga volt. A középkorban ezt a hosszú göndör haj jelentette, a XIV. századtól pedig a rövid volt divatban. A még nem házas nők hosszú fonott copfokat hordtak, a házasoknak pedig fejfedő alá volt illő hajukat tűzni.

 

A romantika, a gótika és a reneszánsz korában a fonott hajak, a művészi hajköltemények és kontyok voltak divatban. Később, a barokk korban már megjelentek a gyöngyök, fésűk és mindenfélek hajékek díszítésként. Később pedig egyre divatosabb lett a minél magasabb frizura, a legdivatosabbak a toronymagas parókák voltak. Számos ünnepségen átkellett a házigazdánál építeni a bejáratot, hogy a vendég hölgyek kényelmesen beférjenek az ünneplő helyiségbe. Sok hölgy ülve aludt a megelőző estén, nehogy kár essen a rizsporral rögzített frizurában.

 

A 20. században aztán a női emancipáció a frizurák kialakításában is megmutatkozott. Sokan megszabadultak copfjaiktól és alakíttattak ki olyan frizurákat, amilyeneket csak akartak. Azonban minden kornak megvolt a maga divatja. A Harmadik Birodalom világában a német férfiaknak például a tarkón rövidre vágott haj volt divatban a tetején puha eséssel. A hölgyeknek is illő volt jólfésülten, rendezett frizurával megjelenni.

 

 

A háború után más trendek is kialakultak, a hollywoodi sztárok diktálták a divatot. Az ötvenes években a Marylin Monroe-haj és az Elvis-frizura volt divatban, a hatvanas években a Beatles-frizura, a hetvenes években jött a rendezetlen, bozótos és afro frizura, a nyolcvanas években pedig már az ápoltabb hajak jöttek divatba. Ekkor vált híressé a brit fodrász, Vidal Sasson is. A kilencvenes években már nagyon szélsőséges volt a divat, az asszimetrikus hajaktól a visszafogottabbakig minden megtalálható volt. Nagyjából ezt éljük a mai korban is. Jellemzőek az extrém hajviseletek, extrém hajszínek, ugyanakkor a visszafogott hajviselet is divatban van.

 

Te is követheted a mai divatot, akár hajszíned sokszori megváltoztatásával is. Vigyázz, hogy csak természetes alapanyagú hajszínezőket és hajápolókat használj!